Pedagógusként azt tapasztalom, hogy nehéz ezeknek a gyerekeknek a fejével gondolkozni, „más srófra jár az agyuk”. Más a világlátásuk, szemléletmódjuk. A környezet általában nem érti őket, így ők idővel magukba zárva élik mindennapjaikat. Pedig szülőknek, pedagógusoknak, segítő szakembereknek egyaránt feladata, hogy ráhangolódjanak ezekre a gyerekekre, átérezzék, értsék, segítsék őket nehézségeikben. Hogyan, ha fogalmuk sincs arról, hogy mi zajlik le bennük?

Ebben nyújtott számomra nagy segítséget Marko Ferek: Hiperaktív álmodozók (Jobbak, rosszabbak, mások) – Bepillantás az ADHD-ba (hiperaktivitás – figyelemzavar tünetegyüttes) című könyve. A szerző maga is „ADHD-s”. Éppen ezért tudja pontosan, mit és hogyan éreznek ezek a gyerekek, felnőttek. Önvallomása őszinte, hiteles, gyakran megható.
Az író saját bevallása szerint átbukdácsolta az iskolát. Nehezen tanulta meg a leckét, gyengén koncentrált, figyelmetlenség és hiperaktívitás jellemezte. Így volt egy időszak, amikor a legrosszabb tanulók közé tartozott. A folyamatos sikertelenség hatására másokat okosabbnak, hasznosabbnak hitt önmagánál. Mindez torz énképhez, az önbecsülés hiányához vezetett.
Magával ragadó módon tárja fel előttünk életét. Lekicsinylő gondolatait önmagáról, életének azon eseményeit, kudarcait, melyek hatására egyre negatívabb énképet épített fel magáról. A gyermekkor meg nem értettségét, a pedagógusok hozzá való, időnként megalázó viszonyulását, a felnőttkor küzdelmeit, érzéseit, tapasztalatait.

Mikor huszonéves korában megtudta, hogy ADHD-s, megkönnyebbült. Megértette, hogy nincs vele semmi baj, csak máshogy „működik”, mint a többiek. Más a világlátása, máshogy tud hatékonyan információt befogadni, mások az erősségei és gyengeségei, mint a „normális” embereknek. Erősségeiből tőkét kovácsolva mély hittel és lelkesedéssel újraépítette önmagát. Könyvet írt az életéről, rendszeresen előadásokat tart ezzel kapcsolatban. Leküzdötte nehézségeit, illetve megtanult ezek tükrében is pozitívan gondolkozni magáról. Az ADHD-val élőket ő hiperaktív álmodozóknak nevezi. Leszögezi, hogy ezek a gyermekek és felnőttek nem jobbak vagy rosszabbak, hanem csak különbözőek a többiektől.

Felsorol néhány jellemző viselkedést, amit tapasztalataim alapján én is kiegészítettem.
Míg kisgyerekek, rettenetesen érdeklik őket bizonyos (környezetük számára talán szokatlan) dolgok.
Iskolában nem figyelnek, máshová néznek, gyakran elkalandoznak.
Nem képesek végrehajtani a csoportnak adott utasításokat.
Túl gyorsan dolgoznak, ezért szükségtelen hibákat vétenek. Ugyanazt a feladattípust hol szinte hibátlanul, hol teljesen helytelenül oldják meg.
Erősen összpontosítanak, ha azt csinálják, amit szeretnek. Ekkor nagyon motiváltak, lelkesek.
Elutasítják azokat a feladatokat, amit nem szeretnek.
Beszélnek, énekelnek, suttognak saját maguknak.
Egyik nap képesek a feladat elvégzésére, másik nap nem. Teljesítményük erősen hullámzó.
Gyenge a motivációs képességük, gyakran unatkoznak.
Kiváló a megfigyelő képességük, kifinomult az érzékelésük.
Saját érdekeik képviseletében maximalisták.
Rossz az időérzékük, ezért gyakran elkésnek.
Vállalják a kockázatot.
Rossz csapatjátékosok.
Álmodozók.

Ezen jellemzőket Marko Ferek elfogadta az életében, és saját érdeklődése, lelkesedése irányába elindulva egy teljesen új világot épített fel önmaga számára. Ami példa lehet a hasonló különbözőségekkel élők számára.
A könyv erőt, hitet és sok információt ad az olvasó számára. Az ADHD-val élő fiataloknak a továbblépéshez, családtagjaiknak szeretteik mélyebb megértéséhez, szakembereknek az eredményes segítségnyújtáshoz. Megmutatja, hogy hiperaktív álmodozóként is lehet tartalmas életet, kiemelkedő teljesítményt nyújtani az adottságok elfogadásával és a hozzá való alkalmazkodással. A belső tűz, az eredendő, gyakran speciális érdeklődés irányába elindulva, az úton kitartóan végighaladva jelentős sikereket lehet elérni.

Ehhez kívánok mély hitet, kitartást és sok-sok erőt.

A Könyvajánló az ADHD-ról bejegyzés először Bányász Judit-én jelent meg.